Csak az ördög nem alszik

Aludni, aludni, aludni – lehetne akár ez is az otthonmaradás egyik mottója, hiszen a jó alvás az immunrendszer működésének egyik leglényegesebb üzemanyaga. Ha nincs vagy kevés van belőle, azt a védekezőmechanizmusunk sínyli meg legelőbb: egyszeri 4 óra alváshiány például 70 százalékkal csökkenti az immunaktivitást.

Gondoltak már arra, milyen jó lenne ezt az egész vírusmizériát karanténostul, betegségestül, szorongásostul, vészhelyzet-intézkedésestül átaludni, hogy aztán Csipkerózsikaként felébredve – a királyfi csókjától eltekinthetünk – mindent ugyanott, talán nem ugyanúgy, folytathassunk, ahol abbahagytuk? Ehhez képest az emberek nemhogy át nem alusszák ezt a minimum hónapokban mérhető riadalomvákuumot, de az életet fenyegető vészidőkben a zömük komoly alvásproblémákkal küzd. Számos alváslaboratórium, többek között a Harvard Egyetem Sleeplabja szerint háborúkban vagy járványok idején megnégyszereződik a különféle alvászavarokkal küzdők száma, pedig ilyenkor fokozottan szüksége lenne az emberi szervezetnek a nyugodt pihenésre. A kutatások szerint az alvásminőség ugyanis napi szinten befolyásolja az immunrendszer működését.

Kevés alvás, rövid élet

A védekezőképességünk és alvásunk minősége oda-vissza hatással van egymásra. A Brain, Behavior and Immunity című szaklap tanulmánya szerint az álmosságot és az alvás mélységét részben az immunrendszer szabályozza – többek között ez is oka a vírusfertőzések tüneteként jelentkező kóros fáradtságnak, aluszékonyságnak. A Harvard Medical School pszichiáter és infektológus kutatói Mark R. Zielinski vezetésével kimutatták, hogy az immunrendszer, amikor például fertőzés következtében magasabb fokozatra kapcsol, a központi idegrendszerben termelődő immunfehérjék segítségével takarékra tekeri a test egyéb funkcióit, ami álmossághoz és normál esetben mélyebb alváshoz vezet(ne). Csakhogy a szorongás, az aggodalom vagy az állandó bizonytalanságérzet, a félelem, hogy esetleg mi magunk is belefuthatunk a lehető legrosszabb forgatókönyvbe, afféle készenléti állapotba hozza a szervezetet, aminek legnagyobb ellensége épp az alvás. Ördögi kör.

Matt Walker agykutató, alvásszakértő afféle missziójának tartja, hogy felhívja a figyelmet a jól alvás fontosságára – világszerte igyekszik ébresztőt fújni a témát érintően. Tavaly nyári TED-előadása, melyben közérthetően, immunfehérjék, T-sejtek és az átlagember számára érthetetlenül hangzó inflammaszóma NLRP3-ak említése nélkül mesél az alvás szupererejéről, közel 4,5 milliós megtekintésnél tart. Walker azt állítja, nem ismer kártékonyabb mondást nagyszüleink gyakran felemlegetett ősi (anti)bölcsességénél: majd alszunk a föld alatt. Erősen és kíméletlenül, finomítások nélkül fogalmaz: „milliókon végzett kórbonctani és járványügyi tanulmányok egyértelműen mutatják, hogy minél kevesebbet alszunk, annál kevesebb ideig élünk. A rövid alvás következménye bármely okból bekövetkező halálozás lehet – járvány idején a kialvatlanság többszörösére növeli a megfertőződés esélyét.”

Az óraátállítás infarktust okozhat

Azt is mondja, hogy például azoknak a férfiaknak, akik rendszeresen csak négy-öt órát alszanak, alacsonyabb a tesztoszteronszintjük, vagyis a fizikai erőnlét és a nemzőképesség terén tíz évvel öregebbek a koruknál. Az alváshiányból adódóan hasonló károsodás figyelhető meg a női szaporítószervekben is – a legújabb kutatások többek között a krónikus rossz alvással hozzák összefüggésbe a mellrák kialakulását. Walker szerint az éjszakáink minősége olyannyira szoros kapcsolatban áll a keringési rendszerünk állapotával is, hogy akár egyetlen órányi változás hatással lehet rá: tavasszal, amikor egy órával kevesebbet alhatunk, másnap 24 százalékkal nő a szívrohamok száma. Ősszel viszont, amikor egy órával több jut pihenésre, 21 százalékos csökkenés figyelhető meg. Pontosan ugyanez érvényesül karamboloknál, közúti baleseteknél, sőt az öngyilkosságok számánál is.

Az elmúlt évek kutatási eredményei során Walker és csapata arra is rájött, hogy az öregedéskori alvászavarok megjelenése, különösen a mély fázis romlása, hatással van a memória állapotára, ami arra engedett következtetni, hogy az időskori demencia egyik rizikófaktora az alvásmennyiség és -minőség romlása. Mára teljesen biztos benne, hogy a mély alvás megzavarodásának jelentőségét alábecsüli az orvostudomány: szerinte jelentősen hozzájárul a kognitív képességek és a memória hanyatlásához az öregedés során, és amint legújabb kutatásaik igazolják, az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét is fokozza.

Törött cső a lakásban

Szinte nincs olyan élettani kórkép, melyet ne lehetne egy kiadós alvással valamelyest orvosolni. Ha mást nem, közérzetileg. Az biztos – állítja Walker –, hogy az immunrendszer stimulálásának egyik legegyszerűbb és legalapvetőbb eszköze. Ellenkező esetben pillanatokon belül drámai állapotba kerülhetnek az immunrendszer titkos ügynökei. Míg a cél az volna, hogy egy regimentnyi immunkatona álljon harcra készen, ha nem alszunk eleget, épphogy lefegyverezzük a csatasorban felsorakozó gyalogságot. Egy kísérletben nem egész éjszakára vonták meg, csupán 4 órára korlátozták a tesztalanyok alvását, hogy megnézzék, hány százalékos csökkenést szenved el az immunsejtek aktivitása.

Az eredmények magát Walkert is megdöbbentették: a természetes ölősejtek, vagyis T-sejtek tettrekészségében 70 százalékos romlást eredményezett 4 órányi alváshiány. Már ennyitől kóros immunhiányos állapot állt be, még ha csak pillanatnyilag is, ezek az immunológiai üresjáratok azonban kifejezetten kedveznek akár a vírusoknak, akár a sejtszaporulatok beindulásának. Az alváshiány és a rák közti kapcsolat ma már olyan egyértelmű – mondja a kutató –, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lehetséges rákkeltő hatásúnak minősítette az éjszakai vagy váltott műszakban végzett munkaköröket, ezek ugyanis megzavarják az alvás és az ébrenlét ritmusát. „És ha a rák kialakulásának kockázata, az Alzheimer-kór vagy a vírusfertőzések fokozott esélye még nem hangzana elég nyugtalanítóan – teszi hozzá Walker –, már azt is felfedeztük, hogy az alváshiány a biológiai élet alapszövetét, a DNS genetikai kódját is károsítja. Volt egy kutatásunk, melyben egy csoport egészséges felnőtt vett részt, egy héten keresztül nem alhattak többet hat óránál egy-egy éjszaka. Ezek után megmérték a változást génaktivitási profiljukban, összehasonlítva olyan időszakokkal, amikor végigaludták a minimálisan szükséges nyolc órát. Két kirívó eredményünk született: 711 jelentős és fontos gén aktivitása károsodott az alváshiány következtében: a géneknek csaknem fele fokozott aktivitást mutatott, a másik fele pedig csökkentett üzemmódba került. Az alváshiány következtében kikapcsolt gének az immunrendszer alulműködésével állnak kapcsolatban, velük ellentétben, a túlszabályozott vagy megnövekedett gének a tumorképződéssel, a testen belüli hosszú ideig tartó krónikus gyulladással, valamint a stresszel függnek össze, és mindezek következményeként a szív- és érrendszeri betegségekkel. Egyszerűen nincs olyan része az egészségünknek, ami elbújhatna az alvásmegvonás elől, és sértetlen maradna. Olyan, mint egy törött cső a lakásban. Az alváshiány fiziológiánk minden zugába és repedésébe beszivárog, még a DNS nukleinszekvenciáját is megzavarja, ami alapvetően meghatározza általános egészségünket – zárja a kutató.